Tegnap reggel felkerekedtünk és elmentünk az első igazi vörksopomra:) Megint az Øyvind volt a vezető, ami arra jó, hogy kezdem érteni a norvég meséket, amiket előad a gyerekeknek. Na és hát a Dziwny. Az egy tökkelütött elmebeteg fogyatékos, ki is találtam rá egy szót: ununderstandable, ennek örültem egy napig, aztán persze rájöttem, hogy ez a szó már létezik, a google megmondta.
A mai csoport nagyon vad volt, szinte alig lehetett lekötni a figyelmüket 2 percnél tovább, úgyhogy sokat meditáltunk meg táncoltunk szalagokkal. Segítettem nekik az akrobatikában meg a zsonglőrködésben, aztán a Dziwny bemutatott valami gyakorlatot, nem tudom mi a magyar neve és ami azt illeti az angolra sem emlékszem, egy nagyon magasról lelógó textilen mászott fel-le, meg magára kötözte és pózolt. Az óra után megint kaptam ölelést, aztán a tanáriban (ami eddig mindkét iskolában valami luxusrepülőtér szintjén volt) egy kis oktatást Európa történelméről és egy dícséretet az Egri Bikavérre. Mondtam nekik, hogy én találtam ki.
Délben, mikor hazajöttünk, a Merete meg a többiek ebéddel vártak, hogy mást ne mondjak, nem sokat ettem belőle, aztán kezdődött az énekóra. Úristen.
Én eddig egy nagyon nyitott személyiségnek tartottam magam, de lehet hogy az apának végül igaza lesz és besavanyodok, mert ami itt folyt, az számomra megdöbbentő. Az óra úgy kezdődött mint minden más, nyögve kell futkosni random a próbateremben, gondolom azért hogy áramoljon a csí, nem tudom, meg néhány gyakorlat a terem közepén. Aztán jött a Merete, elkapta a derekamat és közölte, hogy most egymást fogjuk kényeztetni. Szóval párokba rendeződtünk és a Merete elkezdett simogatni meg dobálni a karom, azt mondta lazuljak el és bízzak benne, nekem ezt egyszer mondták és nem lett jó vége. Hát ez így ment hosszú percekig, néha megláttam magunkat kívülről, ahogyan ez az orgiaszerű nyögéshalmaz vonszolja magát körbe-körbe, olyankor elmosolyodtam, de mivel éppen asszimilálódom és megpróbálom felvenni az itteni értékeket, nem röhögtem el magam. Na mikor ennek vége lett, hál istennek nekem nem kellett ugyanezt elvégeznem a Meretén (a többiek váltották egymást), hanem jött az énekóra. Körbeálltunk, a Merete pedig megtanított nekünk egy gregorian dalt, hangzatokat képeztünk és ezekből jammeltünk egyet:)
Mit ne mondjak, marha jól szólt. Ezután elpróbáltuk az In This Heart című dalt, amit már egyedül is kellett nyomatni, a Merete azt mondta, hogy "It's beautiful", én meg hiszek neki, úgyhogy már megint király vagyok!
Az énekóra után jelmezeket válogattunk a lányokkal, ugyanis az Anja férjhez megy és tartottunk egy rögtönzött leánybúcsút. Mindenki kapott egy otthonkát, egy fátylat meg hülyére sminkeltem magunkat meg a Dziwny-t, aki a végére sokkal inkább nő volt, mint mi együttvéve. Bepattantunk a Stella furgonba és bementünk Tønsbergbe egy szerintükpubba, ami egy füves szkás-reggis akármi volt, és úgy nyomatták a füstölőt, hogy majdnem rosszul lettem. Szóval annyira nem tudtam azonosulni a bulihangulattal, csak a néha egy-egy dalt előadó Mr. Orchestra kötötte le a figyelmemet, aki egyszerre játszott dobszerkón, gitáron, szájharmónikán meg énekelt és trombitázott. Hálistennek a Dorota egy normális ember, vagyis a legnormálisabb, szóval hazavitt olyan fél 2 körül én meg örömmel nyugtáztam, hogy a sarkon van egy Total nevezetű diszkó, ahol bármikor otthon érezhetem magam:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése