2012. október 30., kedd

304 days left

Nem emlékszem.
A múlt hét elég húzós volt, ez se kutya, mivel szerdán (jézusom az holnap van!!!) előadás lesz és mindenki arra készül. A címe Donkey Mass, avagy Ship Of Fools. Egy templomban fogják előadni, különböző hülye jelmezekben, elmebetegeket alakítva. Ma egész nap próba volt, a templomban mínusz 3 fok van, ennek ellenére a finálé az volt, hogy a Mikkel (aki régen önkéntes volt, most visszatérő színész) anyaszült meztelenre vetkőzött egy másodperc töredéke alatt. Csak kicsit lepődtem meg, kezdek hozzászokni az efféle természetességhez, végül is, mi ebben a fura.
Tegnap megint Youth Group volt, úgy tűnik ezentúl minden hétfőn hajnalban fekszem le aludni. A Merete egyik fia tartotta az akrobatika órát, ő mondjuk nem szarozott, kézenállásból szaltóval melegítettünk be, ami nem azt jelenti, hogy mindenki.. páran (köztük én is, ha nem lenne világos) segítséggel gyakoroltuk és megpróbáltunk nem mélyebbre zuhanni a parkettánál. A capoeira szessönre sajnos megfájdult a bokám (a másik, nem az amit nyáron kibicsaklított az András és még mindig fáj), úgyhogy nem tudtam részt venni, de legalább utána jól felbasztam magam a kiwidoval, amire az Anja azt mondta, hogy született tehetség vagyok. Képzelem milyen lehet annak, aki tehetségtelen.
Na a második hónap végére kirajzolódott, hogy kiket utálok és kik idegesítenek. Ez majdnem elfér egy emberben (Mariana), de a Maria-nak is jutott. Milyen furcsa, a nevük is hasonló........
A Mariana-t azért utálom, mert okoskodó, folyton kioktat, idegesítő stílusban sztárolja magát és feltűnési viszketegsége van. Szerintem jól fel kéne pofozni, de ilyen megalázóan és akkor talán visszavenne az arcából. Na mindegy, annak ellenére hogy egyáltalán nem tartom türelmes embernek magam, egész jól viselem, talán azért mert tudom, karácsony után elhagyja ezt a környéket és egy másik országba költözik.
A Maria szimplán egy tehetetlen alak. A legelviselhetetlenebb az egészben, hogy megpróbál mindent rám hárítani. Reggel képtelen felkelni, nekem kell szólni, hogy míting van, időre sose ér be, mert leszarja hogy hányra kell menni, ha közös felelősségünk van az általában az enyém, ha nincs megcsinálva akkor mindneki rajtam kéri számon és ez egy kicsit kurvára felbosszant, úgyhogy ha lesz rá időnk már kértem időpontot a Marie-tól (aki a mentorunk) egy kis elbeszélgetésre. Azon kívül, hogy a szellemi képessége hagy némi kívánni valót maga után, a fizikuma és az akaratereje is hanyatlani látszik, ha egyáltalán volt neki olyan valaha. A Stellások közül köztudottan én vagyok a leggyengébb, a problémás szívem miatt figyelek is (egy kicsit) arra, hogy erősödjek de ne terheljem túl magam. Ez a csaj meg nem hajlandó semmit cipelni, folyton nyávog, hogy ő ezt nem tudja, gyenge, meg ez milyen nehéz, úgyhogy felvilágosítottam az előbb említettekről és hogy senki nem fogja megoldani a problémáit helyette, úgyhogy sürgősen szokjon hozzá, hogy nem a a személyes asszisztense vagyok és nem a hordárja, hanem az önkéntes partnere. Szóval ez marha idegesítő, én nem ezért jöttem ide, hogy felvigyázzak meg mások helyett dolgozzak a fene egye meg!
A jó motívum a napban az volt, hogy találkoztam egy csávóval, aki orgonísta, de olyan szinten, hogy ha szereted az egyházi zenét, ha nem, akkor is tátott szájjal bámulsz.
Holnap előadás és már nagyon várom az istenfélő öregasszonyok rosszalló megjegyzéseit, meg dermesztő sikolyait a meztelen Mikkel meg a bibliát zabáló Cristian láttán. Juhúúúúú!:)

2012. október 25., csütörtök

2012. október 24., szerda

310 days left

Hétfőn én főztem az ebédet a csapatnak, ami kisebb sokkot váltott ki a Maria-ból, ugyanis megelégeltem, hogy (tökmindegy hány fogás van, pl. az első gulyásleves, a második meg sültkrumpli rántott hússal), ezek mindent egy tányérban összekevernek és úgy eszik, emiatt határoztam úgy, hogy egybe megfőzök nekik mindent, ezzel is időt és energiát spórolunk. Szóval összevágtam salátát, répát, csomóféle zöldséget, kinyitottam 6 különféle konzervet meg 7 fűszerkeveréket, egy csomag rizst, ezeket beledobáltam egy lábasba, felöntöttem vízzel és megfőztem levesnek. Senkinek nem volt panasza.
Ezután következett a YouthGroup, jöttek az arcok tréningelni, jól szétégettem magam a "tüzes poi/meteor"-ral (mert így hívják magyarul, megnéztem!), ez olyan mint a kiwido csak ég, video itt a Stella Polaris-ról fájörsó közben. Szóval enyhítvén a napi izgalmakat, hajnali 5-ig beszélgettünk, a Dziwny, a Dorota, egy másik lengyel srác a YouthGroup-ból meg én egy üveg bor mellett, amit ketten ittunk a Dziwny-vel, szóval nem volt semmi a kedd reggel 2 óra alvás után, másnaposan.
Kedden természetesen késtem a reggeli énekóráról vagy 10 percet. Ezért az iskolában azt hiszem figyelmeztetés jár, hát engem le se szartak, túlságosan bele voltak merülve a szájnyílás és a genitáliák kapcsolódásának teljes érzékelésébe, ami személy szerint engem mély undorral tölt el, úgyhogy igénybe vett néhány percet mire át tudtam adni magam az érzésnek.
Na éjfél van úgyhogy holnap folytatom mert NAGYON ÁLMOS VAGYOK!

2012. október 21., vasárnap

313 days left

Megismerkedtem a másik önkéntessel, a neve Maria. Eddig csak örbön ledzsend volt, hogy jön, mert Örményország nem szereti, ha a nép kiszivárog, így hát beletelt egy kis időbe, míg megadták neki az egyéves vízumot. Annyira nem akarják, hogy elmenjen, hogy egy évig haza se mehet, még karácsonykor se.
Szóval nemsokára beiratkozhatunk norvég nyelvtanfolyamra, ami kicsit komplikált lesz, mert vagy várunk januárig, hogy hetente egyszer bejárhassunk Tønsbergbe, vagy novembertől egy hónapig Trondheimbe költözünk, ahol mindennapos iskolarendszerű nyelvoktatás van. Erről ennyit.
Tegnap elmentünk mindnyájan egy előadásra Osloba, a társulat neve Zirk Mir, 150 korona volt. A különleges az benne, hogy a Merete meg a Per két idősebbik fia a Jacob és a Daniel is játszottak, ezenkívül a másik 3 fiú is dolgozott a Stella Polarisnál, az egyik ugyanolyan önkéntes volt mint én.
Volt itt minden, akrobatika, zsonglőrködés, zene, tánc, de nem ám olyan amatőr stílusban, mint amit mi csinálunk, ezek profik! Majdnem elájultam, annyira menő volt. Levezetésképpen tartottak egy afterpartit, lehetett inni-enni, vettünk is egy sört a Mariával, aki megkért, hadd legyen az árnyékom, ami igazán megtisztelő, szóval ezután már kellemesen elcseveghettünk, aminek az lett a vége, hogy fogadtunk, azaz ráparancsoltam, hogy ma leborotváljuk az egész fejét, és nekem is az egyik oldalát. Majd linkelek képet a végeredményről.
Tök jó, hogy van valami közös bennünk, pl, hogy neki is hosszú haja volt mielőtt jött és most vágatta le olyan rövidre mint én:)  De a legjobb, hogy ő is imádja a húst! Szóval ezentúl ketten szenvedhetünk a közös Stellás ebédeknél, és pont most hallom a Rádió 1-en, hogy Flo Rida-tól az I Cry Norvégiában aratta a legnagyobb sikert. Hát engem nem kérdeztek meg..
Ma különleges élményem volt a féjszbúkon, megtudtam, hogy a Hovar neve valójában Håvard, csak ezek a norvégok a saját nevüket se tudják rendesen kiejteni. Nagyon jó, még egy speciális karakter a control-c listán.

2012. október 19., péntek

314 days left

Az önkéntes hét után egy napot töltöttem Fossnes-ben (ez a kulturális centrum, ahol lakom), aztán felkerekedtünk mindnyájan és elrepültünk Magyarországra.
Szept. 25-től okt. 1-ig felkészítő hetünk volt Magyarlukafán, tele edzéssel, improvizációval, este 10-ig való dolgozással (ez számomra 12 óra aktív eltöltését jelentette udvaribolond jelmezben), aztán a többiek szétszéledtek (hazamentek az országukba/visszamentek Norvégiába), én maradtam meg a Dorota meg az Øyvind. A következő hétre a Merete meg a Per egy vörksopot szerveztek, amire jött egy csomó ember más országból meg Magyarországról is. Ez volt a Move Your Limits, ami mindent magába foglal, testi-lelki korlátaink feszegetése folyt ebben a "táborban".
Reggelente nyilván edzés, és mivel a Per vezette, futás az erdőben, az erdőbe, az erdőből, egyesülés a fákkal, átváltozás (én mókus lettem), szaladgálás a kukoricásban, naptánc eljárása (ennek utánanéztem a neten és gyanítom, hogy van valami más neve is, mert az eredetiben szerepel némi önkínzás, de én erre nem emlékszem), masszázs, nyögések, még több futás. Később lehetett enni, a szomszéd nő főzött nekünk, hálisten magyaros kajákat, összehaverkodtunk, mert hozzá jártam át panaszkodni meg beszélgetni, most meg nyomjuk a Farmville 2-t ezerrel. Szóval ebéd után egy óra séta az erdőben, ezt silent hour-nek nevezik, a lényeg hogy nem beszélhetsz csak a természettel, ami ugye szavak nélkül is megért. A 23-as csapdája.
Na aztán csináltunk néhány alapvető akrobatikai fogást, futottunk, a változatosság kedvéért, aztán jött a magadra találás, mert ha nem világos, eddig még nem arról szólt a történet. Szóval andalító törzsi zene mellett néha meditációval, néha tánccal kellett behatolni a mélyebb rétegeinkbe, nekem ez olyannyira sikerült, hogy szerintem transzba estem.
Az utolsó estén tartottunk egy kis bemutatót néhány helyinek arról, hogy mit műveltünk egész héten, szerencsére az András is láthatta ezt a fantasztikus előadást, ő azt mondta, egy kicsit zavaros volt. Nyilván próbálok óvatosan fogalmazni és megtartani némi méltóságot magamnak, de valljuk be, ennek a sónak nem volt semmi értelme.
Ettől függetlenül nagyon élveztem ezt a hetet, és elmondhatom, hogy sikerült, immáron a határaim legalább 3/4 méterrel kijjebb vannak.

A Magyarlukafán töltött 2 hét előtt és után kaptam pár szabadnapot, így hazamehettem, találkozhattam az Andrással, a barátaimmal, berúghattam, ehettem húst, normális ételt, giroszt, hamburgert, szóval mindent, amit itt nem. Szívás ez egy részről, folyton búcsúzni, de azt hiszem még mindig jobb mint egy évig hiányozni valakinek:)

341 days left

Oly sok idő után újra tartósan netközelben vagyok, úgyhogy össze tudom foglalni az elmúlt egy hónapban történteket (számomra 2 hétnek tűnt).
Először is az önkéntes hétről:
(szept. 17-23.)
17-én a Dorota kivitt a közeli reptérre (Torp) és biztató szavakkal utamra bocsájtott. A repülés egy horror volt, mivel belföldi kis géppel mentünk, de legalább jól megfigyelhettem a futóművet és minden apró repedést a szárnyon. Mikor Trondheim-be értem senki nem volt a váróban, nyilván ehhez hozzá kell szoknom, ha valahova megyek előtte evakuálják a 10 km-es körzetet, de hamar belekötöttem 2 emberbe, hátha önkéntesek ők is. Hálistennek azok voltak, ez volt a pillanat amikor megismerkedtem a Tamar-ral és a Hermes-szel, akik spanyolok. Közösen összeszedtük a többi önkéntest meg a Mimmi-t akinek elvileg ezt meg kellett volna tennie helyettünk és elindultunk Selbu felé, a senki földjére. Már a kocsiban tudtam, hogy jó helyen vagyok, pedig az út előtt volt bennem egy kis páni félelem.
Az első nap ismerkedéssel telt, meg vacsorával, meg volt egy kis tájékoztatás az épületről amiben laktunk. Ez egy többemeletes ház volt, iskolaként üzemelt (mi a diszkóban aludtunk, 23 ember hálózsákokban, de legalább volt saját keverőpultunk:) fogyatékos gyerekek részére, akik az iskola mellett lévő kis házakban laktak.
Ezen egy hét alatt kaptunk egy csomó feladatot, mint például minél viccesebb képeket készíteni megadott helyeken, ami nem volt olyan egyszerű, mert ezeket a helyeket meg is kellett találni, mind ott voltak 1 kilométeres körzetben és kaptunk róluk fényképet is. Ezen kívül játszottunk egy csomó ismerkedős játékot, névmemorizálósat, ugrálósat, rajzolósat, bejelöltük magunkat egy Norvégia térképen, hogy tudjuk hova menjünk kirándulni, bemutattuk néhány szóban a prodzsektünket (itt realizáltam, hogy messze nekem van a legjobb dolgom és, hogy bárhol máshol csak rosszabbul érezhetném magam), természetesen mindenki marha irigy volt rám, mikor lerajzoltam a napi rutinunkat. Mindennap kb 6-szor ettünk rengeteget, a végén már ha valaki megkérdezte egy feladat után, hogy most mit fogunk csinálni, egyszerűen annyit mondhattam, hogy "eszünk", mert kb mindent egy fogás követett. És minden nagyon finom volt!
Volt 2 norvég nyelvóránk, a tanárunk egy 50 körüli hapsi volt, végig léggitározott és a norvég altatódalokat is úgy énekelte mintha a Dire Straits írta volna. Végre tanultunk is valamit, bár nem sokat, ez csupán arra volt jó, hogy egy kicsit megbarátkozzunk a gondolattal, hogy ezentúl egy évig ezt fogjuk nyomatni remélhetőleg legalább hetente egyszer.
Volt egy kis eligazítás erről az egész EVS dologról, de ezeket az Eszter (a küldő szervezettől) már amúgy is elmagyarázta, plusz a csaj olyan monoton beszélt, hogy majdnem mindenki elaludt.
Ezen kívül tettünk egy látogatást Selbuba, egy kötött ruha/kesztyű/izé múzeumba, meg Trondheimbe, ahol szinte semmi nem volt, de legalább megint láttam a tengert és ittam egy önkiszolgáló kávét.
Annak ellenére hogy azzal ijesztegettek, hogy ez egy igazán esős, szeles, hideg város, végig napos időnk volt. Elmentünk egy barangolós erdei túrára is, egy férfi vezetett minket szebbnél szebb helyekre, ahol a vörösáfonya dekája nem 10 millió forint, hanem csak egy karnyújtásba kerül és a tavak vize olyan tiszta, hogy bármennyit ihatsz belőle minden következmény nélkül. Igen, ez így lenne természetes. Meglepődve tapasztaltam, hogy a norvég erdőkben nincsen hagyományos értelemben vett talaj, például, ami kemény, járható, földdel borított. Itt láp van meg moha takaró, ami olyan mintha szivacsmatracon vagy nagyon sok vattán járkálnál, és alatta víz van szerintem mert akárhányszor léptem, mindig beázott a gumicsizmám. A túra befejeztét egy vacsorával (mi mással) ünnepeltük meg, tüzet raktunk az iskola előtti, Balaton méretű tóparton és megszárítottuk a vizes zokniainkat.
A hét végére olyan jól összebarátkoztam a Clara-val és a Sara-val (akik ugyancsak spanyolok), hogy forgattunk is egy videoklipet. A végeredmény mesés lett, van benne kéremszépen Beksztríbojz, félhomály, vetkőzés, vonaglás, diszkógömb és nem tudom ezek honnan szedték, de színpadi profizmus.
Az utolsó este a helyiek bulit rendeztek nekünk(nyilván ez közel sem lehetett olyan nívós mint a klipünk). A tornateremben nyomult a helyi dídzsé a tanulókkal meg volt málnaszörp is. Mindenki táncolt még Enrike Igléziászra is, én meg ugye pláne, valahol vannak csodálatos képek is erről, de ezek maradjanak is ott.
Mindent összevéve ez egy fantasztikus hét volt, úgy mentem oda, hogy haza akarok jönni és úgy jöttem el, hogy vissza akarok menni. A franc se igazodik ki rajtam:)
Ja és láttam sarkifényt!!!!!!!