még mindig 276 days left

Ma beöltöztetett a Lucy bohócnak. Kaptam hatalmas feneket meg melleket, egy piros orrot meg néhány feladatot. Többek között egy mérőszalaggal kellett felmérnem a terepet, azt mondta a Lucy, az a legnagyobb ajándék egy bohócnak, ha valami rosszul sül el, ennek megfelelően az első mozdulattal elvágtam a kezemet a mérőszalaggal, úgyhogy asszem ráéreztem. Aztán végigmentünk a jeleneteken, a lényeg hogy kettőnk közül ő a főnök én meg a buta... micsoda véletlen:) Mivel meg vagyok győződve róla, hogy a csoportos táncok nekem nem mennek, örömmel nyugtáztam hogy nem fogunk bennük részt venni, a mi feladatunk lesz kifigurázni a mozdulatokat és direkt elbénázni. Tökéletes.
Délután felkerekedtünk a két kisbusszal és elhoztuk a pár percre lévő raktárból a nagyobb kellékeket az előadáshoz. Legnagyobb meglepetésemre azokat a cuccokat amiket szeptemberben még segítséggel se bírtam megmozdítani, most tökegyedül cipeltem juhúúúú!!!! Erős vagyok! Kipróbáltam az új hótaposó cipőmet meg a síanorákomat, amiben úgy nézek ki mint a nagymamám, és tök meleg volt! Ja, mert leesett a hó. Megint, és remélhetőleg már így is marad mert az azt jelenti hogy még szebb lesz az előadás.
A héten dzsemmeltünk az Anja-val, a Maku-val meg a Petterrel (aki ugyancsak YouthGroup-os). Úgy indult hogy ők hárman összeültek zenélni, a Petter gitározott, a Maku dobolt, az Anja meg énekelt, én meg néztem. Aztán játszottam nekik zongorán egy kis Someone Like You-t, a végén meg már az Anja is dobolt én meg énekeltem, vagyis improvizáltam valami lálát. A Maria azt mondta, hallotta a varrószobából és neki az összes Stellás énekórát beleértve ez a "szám" tetszett a legjobban (nem csodálom).
Holnap megint fellépünk az AngelQuire-rel, aztán YouthGroup. Szombaton meg vasárnap előadás, aztán remélhetőleg lesz egy olyan napom amikor kiheverhetem a megpróbáltatásokat.