Nahát, visszatértem küldetésemből: keddtől péntekig workshopon voltam a Merete fiával (Dai) és az egyik Zirk Mir-es haverjával az Andreas-szal.
Egy Waldorf iskolában segítettük a legfelső osztályt (16 évesek) az akrobatika, zsonglőrködés, kiwidozás, éneklés, táncolás, botos verekedés elsajátításában. Nagyon menő volt, minden reggel 10-kor kezdtünk és 3-kor végeztünk. Az első 2 éjszakát a Dai albérletében töltöttem, mert ő Oslo külvárosában lakik, a suli meg Oslo déli részén egy félszigeten van, szóval egyszerűbb volt így, mint hazajárkálni a 2 órára lévő Fossnessbe. A rossz oldala ennek az volt, hogy a Dai kb egy szót sem szólt hozzám. Soha. Úgyhogy a kényelmetlenség netovábbja kínzott 3 napon keresztül, de végül csütörtökön az egyik tanárnál aludtam, aki egy cukipofa nő, családi gulyásvacsora volt, a férje eszméletlen, a gyerekei meg nagyon kedvesek voltak. Valami nagyon extra kocsija volt, automata tetőmozgató szerkezettel, kezelni mondjuk nem tudta de marha jól nézett ki. Utazás közben kicsit izgultam, ugyanis annyira belemerült a történeteibe, hogy folyamatosan megállt az autóval hogy magyarázhasson, de így az út közepén. Én csak zavartan pislogtam, némi érdeklődést erőltetve a vigyorgásba merevedett arcomra, közben oda-oda néztem az útra, hátha jön valami, de szerencsére nem jött.
Péntek délután átverekedtem magam az Északi-tengeren Oslo belvárosába és egy térkép segítségével (mint egy igazi turista) eljutottam a Fagerborg templomhoz, ahol a többiek már javában próbáltak az esti DonkeyMass előadásra. Annyira örültem nekik, hogy rögtön nekiálltam takarítani, az se számított, hogy megint kinyalom a seggüket mert az elmúlt 4 naphoz képest ez még mindig mennyország.
Jótétlélek mivoltomból kifolyólagosan éjfélre értünk haza az Øyvind-nel, mert ottmaradtunk takarítani miután mindenki lelépett. Én az első 10 percben elaludtam, de szerintem ő is, miközben vezetett, mert néha éreztem bukkanókat meg indokolatlan kanyarokat, de épségben megérkeztünk végül. Itthon a Maria, a Dziwny meg a Hanna fogadott minket borral, vízipipával meg zenével, ennek köszönhetően hajnali 3-ig mulattunk, miután kellően berúgtak (mert én annyira nem) nekiláttunk zenét csinálni, én ütöttem random helyeken a zongorát, ami inkább volt dob némely pillanatban, a Dziwny a hegedűjével kergetett az őrület határára, az Øyvind megpróbált gitáron játszani valami rockot, de mivel nem tud gitározni, átpártolt egy másik hangszerre, aminek nem tudom a nevét, itt egy link. Eltartott egy darabig mire rájöttünk, hogy ez nem egy járható út, ekkor áttértünk a táncra, pokrócot és különféle állati eredetű bőr és szőrme takarókat terítettünk a fejünkre és körbetáncoltuk a lelki szemeim előtt tábortűzön pörkölődő Mariát. Ebből lassacskán akrobatika óra kerekedett, az Øyvind mindenkit dobált, a Dziwny csak velem kísérletezett de elég jól sikerültek a pörgetései, amik annyira kiszámíthatatlanul értek, hogy a végén már leszartam, hagytam, hadd csinálja, végül magától abbahagyta úgyhogy bejött. Ma egy piros vágással a fenekemen ébredtem, belém hasított egy emlék egy ostorról meg egy íjról, de nem akartam továbbmenni ezen a vonalon, úgyhogy ennek eredetét ezennel örök homály fedi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése