2012. október 19., péntek

341 days left

Oly sok idő után újra tartósan netközelben vagyok, úgyhogy össze tudom foglalni az elmúlt egy hónapban történteket (számomra 2 hétnek tűnt).
Először is az önkéntes hétről:
(szept. 17-23.)
17-én a Dorota kivitt a közeli reptérre (Torp) és biztató szavakkal utamra bocsájtott. A repülés egy horror volt, mivel belföldi kis géppel mentünk, de legalább jól megfigyelhettem a futóművet és minden apró repedést a szárnyon. Mikor Trondheim-be értem senki nem volt a váróban, nyilván ehhez hozzá kell szoknom, ha valahova megyek előtte evakuálják a 10 km-es körzetet, de hamar belekötöttem 2 emberbe, hátha önkéntesek ők is. Hálistennek azok voltak, ez volt a pillanat amikor megismerkedtem a Tamar-ral és a Hermes-szel, akik spanyolok. Közösen összeszedtük a többi önkéntest meg a Mimmi-t akinek elvileg ezt meg kellett volna tennie helyettünk és elindultunk Selbu felé, a senki földjére. Már a kocsiban tudtam, hogy jó helyen vagyok, pedig az út előtt volt bennem egy kis páni félelem.
Az első nap ismerkedéssel telt, meg vacsorával, meg volt egy kis tájékoztatás az épületről amiben laktunk. Ez egy többemeletes ház volt, iskolaként üzemelt (mi a diszkóban aludtunk, 23 ember hálózsákokban, de legalább volt saját keverőpultunk:) fogyatékos gyerekek részére, akik az iskola mellett lévő kis házakban laktak.
Ezen egy hét alatt kaptunk egy csomó feladatot, mint például minél viccesebb képeket készíteni megadott helyeken, ami nem volt olyan egyszerű, mert ezeket a helyeket meg is kellett találni, mind ott voltak 1 kilométeres körzetben és kaptunk róluk fényképet is. Ezen kívül játszottunk egy csomó ismerkedős játékot, névmemorizálósat, ugrálósat, rajzolósat, bejelöltük magunkat egy Norvégia térképen, hogy tudjuk hova menjünk kirándulni, bemutattuk néhány szóban a prodzsektünket (itt realizáltam, hogy messze nekem van a legjobb dolgom és, hogy bárhol máshol csak rosszabbul érezhetném magam), természetesen mindenki marha irigy volt rám, mikor lerajzoltam a napi rutinunkat. Mindennap kb 6-szor ettünk rengeteget, a végén már ha valaki megkérdezte egy feladat után, hogy most mit fogunk csinálni, egyszerűen annyit mondhattam, hogy "eszünk", mert kb mindent egy fogás követett. És minden nagyon finom volt!
Volt 2 norvég nyelvóránk, a tanárunk egy 50 körüli hapsi volt, végig léggitározott és a norvég altatódalokat is úgy énekelte mintha a Dire Straits írta volna. Végre tanultunk is valamit, bár nem sokat, ez csupán arra volt jó, hogy egy kicsit megbarátkozzunk a gondolattal, hogy ezentúl egy évig ezt fogjuk nyomatni remélhetőleg legalább hetente egyszer.
Volt egy kis eligazítás erről az egész EVS dologról, de ezeket az Eszter (a küldő szervezettől) már amúgy is elmagyarázta, plusz a csaj olyan monoton beszélt, hogy majdnem mindenki elaludt.
Ezen kívül tettünk egy látogatást Selbuba, egy kötött ruha/kesztyű/izé múzeumba, meg Trondheimbe, ahol szinte semmi nem volt, de legalább megint láttam a tengert és ittam egy önkiszolgáló kávét.
Annak ellenére hogy azzal ijesztegettek, hogy ez egy igazán esős, szeles, hideg város, végig napos időnk volt. Elmentünk egy barangolós erdei túrára is, egy férfi vezetett minket szebbnél szebb helyekre, ahol a vörösáfonya dekája nem 10 millió forint, hanem csak egy karnyújtásba kerül és a tavak vize olyan tiszta, hogy bármennyit ihatsz belőle minden következmény nélkül. Igen, ez így lenne természetes. Meglepődve tapasztaltam, hogy a norvég erdőkben nincsen hagyományos értelemben vett talaj, például, ami kemény, járható, földdel borított. Itt láp van meg moha takaró, ami olyan mintha szivacsmatracon vagy nagyon sok vattán járkálnál, és alatta víz van szerintem mert akárhányszor léptem, mindig beázott a gumicsizmám. A túra befejeztét egy vacsorával (mi mással) ünnepeltük meg, tüzet raktunk az iskola előtti, Balaton méretű tóparton és megszárítottuk a vizes zokniainkat.
A hét végére olyan jól összebarátkoztam a Clara-val és a Sara-val (akik ugyancsak spanyolok), hogy forgattunk is egy videoklipet. A végeredmény mesés lett, van benne kéremszépen Beksztríbojz, félhomály, vetkőzés, vonaglás, diszkógömb és nem tudom ezek honnan szedték, de színpadi profizmus.
Az utolsó este a helyiek bulit rendeztek nekünk(nyilván ez közel sem lehetett olyan nívós mint a klipünk). A tornateremben nyomult a helyi dídzsé a tanulókkal meg volt málnaszörp is. Mindenki táncolt még Enrike Igléziászra is, én meg ugye pláne, valahol vannak csodálatos képek is erről, de ezek maradjanak is ott.
Mindent összevéve ez egy fantasztikus hét volt, úgy mentem oda, hogy haza akarok jönni és úgy jöttem el, hogy vissza akarok menni. A franc se igazodik ki rajtam:)
Ja és láttam sarkifényt!!!!!!!

4 megjegyzés:

  1. figyelni kellett volna foldrajzoran hahahaha:P:P

    VálaszTörlés
  2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Tajga

    VálaszTörlés
  3. Elolvastam a tajgát, ami csak az északi féltekén található. Érdekes, hogy (Kelet)Ázsiában tűlevelű esőerdők vannak, és a tűlevelűek között csak a nyírfa él meg, meg a lombhullató vörösfenyő, és 20 vagy több évente egy erdőtűz kell a fák megújulásához. Tényleg csak moha van, de az 30 cm vastag, és a cserjeszint tele van áfonyával. Megnyugodtam, hogy a medve télen valóban alszik, helyette rókák, hiúzok, farkasok garázdálkodnak. A ragadozómadaraknál már biztosan tudtam, hogy nem kedveltem meg ezt az éghajlatot.

    VálaszTörlés