A hétvége ezidáig nyugodtan telt, pénteken szabadgyakorlat volt, ezt most találtam ki és azt jelenti, hogy mindenki keres egy olyan gyakorlatot amiben gyenge és erősíti a szkilljeit.
Én a kiwidozást választottam (a videón a második srác csinálja a színes szalagokkal) több kevesebb sikerrel, aztán zsonglőrködtem kicsit, ebben sokat segített a Mariana, aki az utolsó 3 percben megmondta a tutit, hogy csináljam ritmusra (itt minden kezdő figyelmébe ajánlom, hogy: ván, tú, szrí, ván tú, szrí), így már 3 labdával is tudok legalább 3-4 kört:) Ha úgy gondolod ez kevés, akkor próbáld ki!!!!!!
Végül valami új, a gólyaláb. Ebben a Dziwny a mester, úgyhogy az ő segedelmével megmásíthatatlanul ráerősítettük a lábamra a 2 botot és még mielőtt visszakozhattam volna, felrántott a hangfaltoronyról és én elindultam. Azt az utasítást kaptam, hogy nyugodjak meg, az egyetlen dolog amire figyelni kell hogy soha ne álljak meg, még akkor sem ha állok, de ez engem inkább pánikra ösztönzött minthogy nyugalomra, úgyhogy az első néhány lépést a Dziwny kezének bőrébe ágyazódva tettem meg.
Mikor ezzel is végeztünk, eljött a heti összegzés ideje és (nem csodálkozom, de) mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam. A Mariana azt mondta, hogy nálam gyorsabban még senki se tanult és büszke rám, a Dziwny meg közölte, hogy aki azt merte állítani rólam hogy nincsen egyensúlyérzékem és ügyetlen vagyok az nézze meg hogyan gólyalábazok és zsonglőrködöm egyszerre:) Ezt persze nem kell megnézni mert eléggé katasztrofális, de azért király vagyok! Délután a Thorunn megkért, hogy segítsek neki a hétfői YouthGroup előkészületeiben, ezáltal 5 órán keresztül sütöttem 4 répatortát, amiből egybe a Dorota úgy belekontárkodott, hogy ehetetlen lett, úgyhogy ma csinálhatok egy újat. Este átsétáltunk a Merete fiához, mert a Mariana kölcsönkért tőle egy Delay pedált, hogy hangokból állítson össze zenét. A házuk az nagyon cuki, tele van rénszarvasbőrrel meg kiwi ízű teával, aminek nincsen kiwi íze, ellenben nagyon szar. A srác szobájában kb 3 gitár áll, egy szintetizátor és egy elektromos dobszerkó, ránézésre többe kerül, mint az egész ház és még csak 17 éves a gyerek. Nehéz lehet úgy megkapni mindent, hogy közben értelmes ember maradj.
Hármójuk kivételével mindenki Spanyolországban van az Anja és a Christian esküvőjén, és mivel nincs nagyon feladat, szombaton reggel bementünk Tønsbergbe. Meleg ruha vásárláshoz megkaptam a legfontosabb kritériumot: 100% Merino Wool! Ennek jegyében vettem egy kötött pulcsit, kötött zoknikat, ciklámen aláöltözetet, új SIM kártyát, egy norvég értelmező kéziszótárt és brokkolit. Este a Dziwny sütött ribizlis pitét, ami nagyon finom volt és megnéztem a "Hogyan lopjunk felhőkarcolót", ami meg egy szar.
2012. szeptember 15., szombat
2012. szeptember 13., csütörtök
352 days left
Ó, ma különleges napom volt, minden tekintetben, reggel szabadfoglalkozás volt, délben én főztem az ebédet, délután meg újrafestettem egy hatalmas rózsaszín elefánt fejét!
A szabadfoglalkozás azt jelenti, hogy bemelegítünk és mindenki fejleszti a maga gyengeségeit. Én pár percig zavarban voltam, hogy melyikkel kezdjem, aztán a zsonglőrködést választottam, mert ha azt megtanulom akkor már minden könnyebben fog menni. Például az élet, megtanulom biztonságban a kezemben tartani a tárgyakat, elkapni ha valami leesik, ilyenek.. Ezt a tevékenységet folytattam laza 2 órán keresztül, úgyhogy a végére már bal kézzel is el tudtam kapni a labdát:)
Az ebéd paprikás krumpli volt, a desszert meg tejberizs (valami furcsa dobozos málnasziruppal), amit azért csináltunk mert vagy 3 kiló kifőzött rizs maradt valahonnan és a Merete a lelkemre kötötte, hogy fogyjon el. Szerintem mindenkinek tetszett, meg is tanítottam nekik azt a jó magyar kifejezést, hogy "Köszönöm!", aztán elmosogattam.
A délutánt a műhelyben töltöttem, sőt, túlóráztam! A Mariana meghagyta, hogy az egyik elefántjelmezt újra kell festeni, kezdjem a rózsaszínnel, úgyhogy meg is csináltam, az egész kezem rózsaszín meg fehér meg piros meg lila, gyönyörűen nézek ki, és a legjobb benne, hogy nem jön le.
Tegnap a Dziwny beígért egy filmet a Dalai Lámáról, de miután 42 és fél percet töltöttünk azzal, hogy beállítsunk hozzá valamilyen feliratot (a végén nekem már a "Batman visszatér" is megfelelt volna), helyette inkább a Cirque du Soleil egyik régi előadását néztük meg ami fantasztikus volt! Meg vagyok róla győződve, hogy az ott előadott számok 95%-ának megvalósítása lehetetlen. Ennek örömére a többiek ráálltak a "Faragjunk világhírű akrobatát a Dittából" - prodzsektre, de hálistennek most jó pár hétig nem kell rettegnem az akrobatika órától, mert ezek után én nem inspirációt kaptam, hanem harctéri idegsokkot és köszönöm, nem kérem.
A szabadfoglalkozás azt jelenti, hogy bemelegítünk és mindenki fejleszti a maga gyengeségeit. Én pár percig zavarban voltam, hogy melyikkel kezdjem, aztán a zsonglőrködést választottam, mert ha azt megtanulom akkor már minden könnyebben fog menni. Például az élet, megtanulom biztonságban a kezemben tartani a tárgyakat, elkapni ha valami leesik, ilyenek.. Ezt a tevékenységet folytattam laza 2 órán keresztül, úgyhogy a végére már bal kézzel is el tudtam kapni a labdát:)
Az ebéd paprikás krumpli volt, a desszert meg tejberizs (valami furcsa dobozos málnasziruppal), amit azért csináltunk mert vagy 3 kiló kifőzött rizs maradt valahonnan és a Merete a lelkemre kötötte, hogy fogyjon el. Szerintem mindenkinek tetszett, meg is tanítottam nekik azt a jó magyar kifejezést, hogy "Köszönöm!", aztán elmosogattam.
A délutánt a műhelyben töltöttem, sőt, túlóráztam! A Mariana meghagyta, hogy az egyik elefántjelmezt újra kell festeni, kezdjem a rózsaszínnel, úgyhogy meg is csináltam, az egész kezem rózsaszín meg fehér meg piros meg lila, gyönyörűen nézek ki, és a legjobb benne, hogy nem jön le.
Tegnap a Dziwny beígért egy filmet a Dalai Lámáról, de miután 42 és fél percet töltöttünk azzal, hogy beállítsunk hozzá valamilyen feliratot (a végén nekem már a "Batman visszatér" is megfelelt volna), helyette inkább a Cirque du Soleil egyik régi előadását néztük meg ami fantasztikus volt! Meg vagyok róla győződve, hogy az ott előadott számok 95%-ának megvalósítása lehetetlen. Ennek örömére a többiek ráálltak a "Faragjunk világhírű akrobatát a Dittából" - prodzsektre, de hálistennek most jó pár hétig nem kell rettegnem az akrobatika órától, mert ezek után én nem inspirációt kaptam, hanem harctéri idegsokkot és köszönöm, nem kérem.
2012. szeptember 12., szerda
353 days left
Ma nagyon hiányzik az András. Érdekes hullámokban lepnek el a érzelmek, nem mintha bármit is tennék ellene, gyanítom, hogy a fényképeinek végtelen bámulása nem segít a vágyakozás mértékének csökkentésében. Mindenesetre van nálam egy A4-es lap amin 16-szor van rajta ugyanazon fotója, különböző méretekben, a biztonság kedvéért. Az még ront a dolgok állásán, hogy mindeközben Justin Bieber-t hallgatok és hajthatatlanul fújom az orromat, de ezt már a náthának köszönhetően.
Reggel megvolt az énekóra, erről sok mindent nem mondanék, csak annyit, hogy az improvizációs feladatnál bő 12 percen keresztül égtem, mert képtelen voltam még 5 tagú kíséret mellett is a Merete szemébe nézve elénekelni 2 sort egy szöveg nélküli dalból.
Ezután megebédeltünk, nem tudom mi volt a kaja, de tényleg megebédeltem! Rizs meg valami szószos izé, volt benne szezámmag, indiai fűszer, uborka, meg azt hiszem hús is, de ha nem, hát elhittem, úgyhogy köszcsi a Mariana-nak.
Délután egy hatalmas elefántfejre ragasztottuk vissza a letört agyarát, ennek köszönhetően bemutathattam speciális szkilljeimet a két komponensű ragasztó és a csiszolópapír használatának terén. Ezenkívül sárga csíkokat festettem egy zöld szekérre meg műindákat erősítettem fémrudakhoz. Beszélgettem a Dziwny-vel a múltbéli és a még be nem következett reinkarnációiról, közben talált nekem egy gólyalábat a méretemben, szóval fognak itt még csontok törni.
A munka végeztével vett az Øyvind egy tök fura jégkrémet egy zenélő jégkrémeskocsiból, olyan mint a kinder tejszelet csak csokiskeksz az oldala és nagyon finom!!!!! Holnap megint akrobatika edzés, előre félek (tekintve, hogy ma reggel felfedeztem 4 új lila foltot a testemen) nem is ok nélkül.
Reggel megvolt az énekóra, erről sok mindent nem mondanék, csak annyit, hogy az improvizációs feladatnál bő 12 percen keresztül égtem, mert képtelen voltam még 5 tagú kíséret mellett is a Merete szemébe nézve elénekelni 2 sort egy szöveg nélküli dalból.
Ezután megebédeltünk, nem tudom mi volt a kaja, de tényleg megebédeltem! Rizs meg valami szószos izé, volt benne szezámmag, indiai fűszer, uborka, meg azt hiszem hús is, de ha nem, hát elhittem, úgyhogy köszcsi a Mariana-nak.
Délután egy hatalmas elefántfejre ragasztottuk vissza a letört agyarát, ennek köszönhetően bemutathattam speciális szkilljeimet a két komponensű ragasztó és a csiszolópapír használatának terén. Ezenkívül sárga csíkokat festettem egy zöld szekérre meg műindákat erősítettem fémrudakhoz. Beszélgettem a Dziwny-vel a múltbéli és a még be nem következett reinkarnációiról, közben talált nekem egy gólyalábat a méretemben, szóval fognak itt még csontok törni.
A munka végeztével vett az Øyvind egy tök fura jégkrémet egy zenélő jégkrémeskocsiból, olyan mint a kinder tejszelet csak csokiskeksz az oldala és nagyon finom!!!!! Holnap megint akrobatika edzés, előre félek (tekintve, hogy ma reggel felfedeztem 4 új lila foltot a testemen) nem is ok nélkül.
2012. szeptember 11., kedd
Még mindig 354 days left
Na délután a Mariana elvitt minket, az Aaron-t (amerikai) és engem, Tønsbergbe vásárolni és vettem Fanta Exoticot!!! Ami a kedvencem volt régen, de már nem gyártják, rossz nyelvek szerint betiltották mert mérgező volt, nem hiába imádom! Ezenkívül találtam szalámit (HÚS) meg vajat egész olcsón, de zsepiből volt kb 2 fajta, ezek után nem kétlem hogy a norvégok inkább szívják az orrukat mintsem fújják. Vettem egy csomó zöldséget levesnek, kukoricát főtt kukoricának, úgyhogy ezeket fogom enni minden helyett. A blokkokat meg szigorúan elrakom, hogy tudjam mire vertem el a világ összes pénzét.
A vásárlás után elmentünk egy nagyon szép partszakaszhoz, tettem is fel fényképet, mert megígértem. Annyit csináltam, hogy a Mariana azt mondta, vennem kéne egy profi gépet, hogy az anya biztosan elégedett legyen.
Fura, hogy itt a harmat nem reggeli, hanem délutáni, a nap erősebben süt télen, mint nálunk nyáron, a pázsit a háztetőkön van és mindenki gazdag mégis sír a szájuk. Nyilván egy éhező afrikai ugyanezt gondolja rólam, de ezek tényleg marhára el vannak kapatva.
Láttam naplementét, megkóstoltam a tengert (ami SÓS!), segítséget kértem egy norvég eladótól, gyönyörködtem a harmatcseppes lóheretengerben és élveztem a 10 fokos hőmérséklet különbséget árnyékos és napos útszakasz között.
Szóval a nap termékenyen telt, és ez az a szó amit sehogy se tudtam elmagyarázni angolul, de most megmondta nekem a gúgül és még mindig nem tudom, de az volt! Holnap énekóra. Felveszem a hangokat magnóra és eladom egy pornófilmhez.
A vásárlás után elmentünk egy nagyon szép partszakaszhoz, tettem is fel fényképet, mert megígértem. Annyit csináltam, hogy a Mariana azt mondta, vennem kéne egy profi gépet, hogy az anya biztosan elégedett legyen.
Fura, hogy itt a harmat nem reggeli, hanem délutáni, a nap erősebben süt télen, mint nálunk nyáron, a pázsit a háztetőkön van és mindenki gazdag mégis sír a szájuk. Nyilván egy éhező afrikai ugyanezt gondolja rólam, de ezek tényleg marhára el vannak kapatva.
Láttam naplementét, megkóstoltam a tengert (ami SÓS!), segítséget kértem egy norvég eladótól, gyönyörködtem a harmatcseppes lóheretengerben és élveztem a 10 fokos hőmérséklet különbséget árnyékos és napos útszakasz között.
Szóval a nap termékenyen telt, és ez az a szó amit sehogy se tudtam elmagyarázni angolul, de most megmondta nekem a gúgül és még mindig nem tudom, de az volt! Holnap énekóra. Felveszem a hangokat magnóra és eladom egy pornófilmhez.
354 days left
Hétfőn volt az első YouthGroup találkozó, azaz 5-re jött pár 18-23 éves fiú meg lány és 10-ig edzettünk. Ebben benne foglaltatik a bemelegítés, az akrobatika, a zsonglőrködés, az ének és a szabadfoglalkozás. Mivel már reggel volt két vörksop és eléggé kimerültem, nem ment annyira a futás, sőt, ami azt illeti semmi se. Megismerkedtem egy amerikai fiúval, aki szerint vagány a hajam, azt mondta Amerikában nem látni ilyet mert mindenki keresztény. Gyanítom, hogy még mindig nem sajátítottam el az angol nyelv rejtelmeit, vagy tényleg ezt mondta, de akkor az nagyon gáz. Ő csak úgy hipp-hopp gondolt egyet és idejött, nincs se szállása, se semmije, hálistennek a Stellások gondolnak az ilyen elmebetegekre és tudnak segíteni.
A többiek is nagyon cukik voltak, leginkább norvégok, még mindig fogalmam sincs kik, pedig csináltunk egy ismerkedős-névmemorizálós gyakorlatot: körbeálltunk a próbateremben, a Merete meg bedobott egy zsonglőrlabdát, amit körbe kellett passzolni, mindig a melletted lévőnek a nevét kiáltva, akinek dobtad a labdát. Aztán random elkezdtünk futkorászni a teremben, egyre több lett a labda is, én meg alig tudtam kiabálni a Maria nevét, mert folyton a Hovar-ra kellett figyelnem, aki az én nevemet kiáltozta, hogy időben elkapjam a labdát, közben meg fuldokoltam a nevetéstől. Arról nem is beszélve hogy hányszor estem el, ugyanis ez a rengeteg feladat túl sok volt az agyamnak egyszerre, így a szaladgálást gondolom kiiktatta.
A vacsora megint hányás volt, ezúttal a Dorota csinálta. Váltig állította, hogy ez eredeti lengyel kaja, én nem hiszem, hogy ott semmiben nincsen hús. Az első fogás paradicsomleves volt rizzsel, ezt a kombinációt annyira nem értettem mondjuk, a második meg saláta, mindenféle zöldségből meg pirított mandulával, na az mondjuk ehető volt, úgyhogy kikapirgáltam. A "vacsora" után ettem egy kanál mézet, mert az itt nagyon finom, és olyan gusztán néz ki, ilyen krémes barna, olyan mint a karamell.
A Mariana megkérdezte, hogy mi lenne, ha hétvégén 3 napos hegyi túrára mennék vele, felvetettem, hogy esetleg valami diszkrétebbel kéne kezdenem, de szerinte olyan itt nincs, úgyhogy meglátom, hogy kapok-e olcsón valami vízálló, meleg holmit, mert amiket mutatott, olyanokat még sose láttam.
Ja! Töltöttem fel új képeket a webalbumba!
A többiek is nagyon cukik voltak, leginkább norvégok, még mindig fogalmam sincs kik, pedig csináltunk egy ismerkedős-névmemorizálós gyakorlatot: körbeálltunk a próbateremben, a Merete meg bedobott egy zsonglőrlabdát, amit körbe kellett passzolni, mindig a melletted lévőnek a nevét kiáltva, akinek dobtad a labdát. Aztán random elkezdtünk futkorászni a teremben, egyre több lett a labda is, én meg alig tudtam kiabálni a Maria nevét, mert folyton a Hovar-ra kellett figyelnem, aki az én nevemet kiáltozta, hogy időben elkapjam a labdát, közben meg fuldokoltam a nevetéstől. Arról nem is beszélve hogy hányszor estem el, ugyanis ez a rengeteg feladat túl sok volt az agyamnak egyszerre, így a szaladgálást gondolom kiiktatta.
A vacsora megint hányás volt, ezúttal a Dorota csinálta. Váltig állította, hogy ez eredeti lengyel kaja, én nem hiszem, hogy ott semmiben nincsen hús. Az első fogás paradicsomleves volt rizzsel, ezt a kombinációt annyira nem értettem mondjuk, a második meg saláta, mindenféle zöldségből meg pirított mandulával, na az mondjuk ehető volt, úgyhogy kikapirgáltam. A "vacsora" után ettem egy kanál mézet, mert az itt nagyon finom, és olyan gusztán néz ki, ilyen krémes barna, olyan mint a karamell.
A Mariana megkérdezte, hogy mi lenne, ha hétvégén 3 napos hegyi túrára mennék vele, felvetettem, hogy esetleg valami diszkrétebbel kéne kezdenem, de szerinte olyan itt nincs, úgyhogy meglátom, hogy kapok-e olcsón valami vízálló, meleg holmit, mert amiket mutatott, olyanokat még sose láttam.
Ja! Töltöttem fel új képeket a webalbumba!
2012. szeptember 9., vasárnap
356 days left
Túléltem egy hetet!:)
Szombat délelőtt a frissen alakult Angel Quire tagja lettem, ami egy énekkar, amiben néhány tökidegen nő meg mi lányok énekelünk. A Merete a vezető, a Maria (aki a mentorom) a segédje, nekik elképesztő hangjuk van. Nyilván megint ment az orgia ügy, én a Dziwny-t kaptam, hál istennek, mert vele semmi sem ciki, aztán végre elkezdhettünk énekelni, meg improvizálni meg a Mariana tanított egy szlovák dalt, aminek az eredetijére olyan szépen ráénekelt a Merete, hogy sírva fakadtam:)
Délután a Mariana-val főztünk egy zöldséges rizst és megettük a teraszon, nagyon almás volt:)
Este fájösót csináltak a fiúk egy elég messzi sátorozó helyen (azt hiszem Trollvann-nak hívják, ami manóvizet jelent), ahol éppen egy gyerekeket segítő akció résztvevői voltak a közönség. Ugyanis ez a szervezet azt szeretné, ha a gyerekek jól éreznék magukat a természetben és ahelyett, hogy egész nap a gép előtt ülnének, menjenek játszani, túrázni és egyéb szórakoztató dolgok. Ez a hely, hát ez valami csodálatos! Egy apró félsziget egy hatalmas tóban, körülötte égig érő fenyvesek meg sziklák, nyilván nem fotóztam le, de a Mariana megígérte, hogy elmegyünk oda egyet kirándulni, akkor majd csinálok jó sok képet. Az előadás marha menő volt, az Øyvind is csak egyszer égette meg magát, akkor is csak azért mert a fenekébe dugdosta a lángoló fáklyát:) Volt szöges asztal, arra is ráfeküdt, a Dziwny meg tüzet lehelt egy fáklya segítségével.
Ma ugyanannál a tónál volt vörksop, csak most a Dziwny helyett a Mariana-val mentünk. A legfiatalabb gyerek kb 2 éves lehetett, a legidősebb meg 12, így elég nehéz volt olyan dolgokat kitalálni, amire mindegyik fogékony, de nagyjából sikerült. Megint összebarátkoztam pár kislánnyal, ők csak a kezemet fogva voltak hajlandóak közlekedni, még akkor is, mikor bukfencezni kellett. Jaj és a kis cuki pókember! Ő egy édes totyogós, végig mellettünk bolondozott, mikor elesett, akkor is gurgulázva röhögött, hát fantasztikus volt! Azt megfigyeltem, hogy mindig van legalább egy gyerek aki folyton lázad és elront minden jó pillanatot, de még sajnos nem tudom, hogy kell ezeket jó útra téríteni, vagy kell-e egyáltalán. Hazafele a kocsiból láttunk rénszarvast, egy anyukát meg a gyerekét! Olyan furcsák voltak, először azt hittem szamarak, csak mikor megláttam a Vigyázz rénszarvas! táblát akkor realizáltam, hogy mik is ők! Agancs nélkül olyan suták:) Tegnap meg őzeket láttam ugyanezen az úton, úgy tűnik itt az állatok családostul közlekednek.
Szombat délelőtt a frissen alakult Angel Quire tagja lettem, ami egy énekkar, amiben néhány tökidegen nő meg mi lányok énekelünk. A Merete a vezető, a Maria (aki a mentorom) a segédje, nekik elképesztő hangjuk van. Nyilván megint ment az orgia ügy, én a Dziwny-t kaptam, hál istennek, mert vele semmi sem ciki, aztán végre elkezdhettünk énekelni, meg improvizálni meg a Mariana tanított egy szlovák dalt, aminek az eredetijére olyan szépen ráénekelt a Merete, hogy sírva fakadtam:)
Délután a Mariana-val főztünk egy zöldséges rizst és megettük a teraszon, nagyon almás volt:)
Este fájösót csináltak a fiúk egy elég messzi sátorozó helyen (azt hiszem Trollvann-nak hívják, ami manóvizet jelent), ahol éppen egy gyerekeket segítő akció résztvevői voltak a közönség. Ugyanis ez a szervezet azt szeretné, ha a gyerekek jól éreznék magukat a természetben és ahelyett, hogy egész nap a gép előtt ülnének, menjenek játszani, túrázni és egyéb szórakoztató dolgok. Ez a hely, hát ez valami csodálatos! Egy apró félsziget egy hatalmas tóban, körülötte égig érő fenyvesek meg sziklák, nyilván nem fotóztam le, de a Mariana megígérte, hogy elmegyünk oda egyet kirándulni, akkor majd csinálok jó sok képet. Az előadás marha menő volt, az Øyvind is csak egyszer égette meg magát, akkor is csak azért mert a fenekébe dugdosta a lángoló fáklyát:) Volt szöges asztal, arra is ráfeküdt, a Dziwny meg tüzet lehelt egy fáklya segítségével.
Ma ugyanannál a tónál volt vörksop, csak most a Dziwny helyett a Mariana-val mentünk. A legfiatalabb gyerek kb 2 éves lehetett, a legidősebb meg 12, így elég nehéz volt olyan dolgokat kitalálni, amire mindegyik fogékony, de nagyjából sikerült. Megint összebarátkoztam pár kislánnyal, ők csak a kezemet fogva voltak hajlandóak közlekedni, még akkor is, mikor bukfencezni kellett. Jaj és a kis cuki pókember! Ő egy édes totyogós, végig mellettünk bolondozott, mikor elesett, akkor is gurgulázva röhögött, hát fantasztikus volt! Azt megfigyeltem, hogy mindig van legalább egy gyerek aki folyton lázad és elront minden jó pillanatot, de még sajnos nem tudom, hogy kell ezeket jó útra téríteni, vagy kell-e egyáltalán. Hazafele a kocsiból láttunk rénszarvast, egy anyukát meg a gyerekét! Olyan furcsák voltak, először azt hittem szamarak, csak mikor megláttam a Vigyázz rénszarvas! táblát akkor realizáltam, hogy mik is ők! Agancs nélkül olyan suták:) Tegnap meg őzeket láttam ugyanezen az úton, úgy tűnik itt az állatok családostul közlekednek.
2012. szeptember 8., szombat
357 days left
Tegnap reggel felkerekedtünk és elmentünk az első igazi vörksopomra:) Megint az Øyvind volt a vezető, ami arra jó, hogy kezdem érteni a norvég meséket, amiket előad a gyerekeknek. Na és hát a Dziwny. Az egy tökkelütött elmebeteg fogyatékos, ki is találtam rá egy szót: ununderstandable, ennek örültem egy napig, aztán persze rájöttem, hogy ez a szó már létezik, a google megmondta.
A mai csoport nagyon vad volt, szinte alig lehetett lekötni a figyelmüket 2 percnél tovább, úgyhogy sokat meditáltunk meg táncoltunk szalagokkal. Segítettem nekik az akrobatikában meg a zsonglőrködésben, aztán a Dziwny bemutatott valami gyakorlatot, nem tudom mi a magyar neve és ami azt illeti az angolra sem emlékszem, egy nagyon magasról lelógó textilen mászott fel-le, meg magára kötözte és pózolt. Az óra után megint kaptam ölelést, aztán a tanáriban (ami eddig mindkét iskolában valami luxusrepülőtér szintjén volt) egy kis oktatást Európa történelméről és egy dícséretet az Egri Bikavérre. Mondtam nekik, hogy én találtam ki.
Délben, mikor hazajöttünk, a Merete meg a többiek ebéddel vártak, hogy mást ne mondjak, nem sokat ettem belőle, aztán kezdődött az énekóra. Úristen.
Én eddig egy nagyon nyitott személyiségnek tartottam magam, de lehet hogy az apának végül igaza lesz és besavanyodok, mert ami itt folyt, az számomra megdöbbentő. Az óra úgy kezdődött mint minden más, nyögve kell futkosni random a próbateremben, gondolom azért hogy áramoljon a csí, nem tudom, meg néhány gyakorlat a terem közepén. Aztán jött a Merete, elkapta a derekamat és közölte, hogy most egymást fogjuk kényeztetni. Szóval párokba rendeződtünk és a Merete elkezdett simogatni meg dobálni a karom, azt mondta lazuljak el és bízzak benne, nekem ezt egyszer mondták és nem lett jó vége. Hát ez így ment hosszú percekig, néha megláttam magunkat kívülről, ahogyan ez az orgiaszerű nyögéshalmaz vonszolja magát körbe-körbe, olyankor elmosolyodtam, de mivel éppen asszimilálódom és megpróbálom felvenni az itteni értékeket, nem röhögtem el magam. Na mikor ennek vége lett, hál istennek nekem nem kellett ugyanezt elvégeznem a Meretén (a többiek váltották egymást), hanem jött az énekóra. Körbeálltunk, a Merete pedig megtanított nekünk egy gregorian dalt, hangzatokat képeztünk és ezekből jammeltünk egyet:)
Mit ne mondjak, marha jól szólt. Ezután elpróbáltuk az In This Heart című dalt, amit már egyedül is kellett nyomatni, a Merete azt mondta, hogy "It's beautiful", én meg hiszek neki, úgyhogy már megint király vagyok!
Az énekóra után jelmezeket válogattunk a lányokkal, ugyanis az Anja férjhez megy és tartottunk egy rögtönzött leánybúcsút. Mindenki kapott egy otthonkát, egy fátylat meg hülyére sminkeltem magunkat meg a Dziwny-t, aki a végére sokkal inkább nő volt, mint mi együttvéve. Bepattantunk a Stella furgonba és bementünk Tønsbergbe egy szerintükpubba, ami egy füves szkás-reggis akármi volt, és úgy nyomatták a füstölőt, hogy majdnem rosszul lettem. Szóval annyira nem tudtam azonosulni a bulihangulattal, csak a néha egy-egy dalt előadó Mr. Orchestra kötötte le a figyelmemet, aki egyszerre játszott dobszerkón, gitáron, szájharmónikán meg énekelt és trombitázott. Hálistennek a Dorota egy normális ember, vagyis a legnormálisabb, szóval hazavitt olyan fél 2 körül én meg örömmel nyugtáztam, hogy a sarkon van egy Total nevezetű diszkó, ahol bármikor otthon érezhetem magam:)
A mai csoport nagyon vad volt, szinte alig lehetett lekötni a figyelmüket 2 percnél tovább, úgyhogy sokat meditáltunk meg táncoltunk szalagokkal. Segítettem nekik az akrobatikában meg a zsonglőrködésben, aztán a Dziwny bemutatott valami gyakorlatot, nem tudom mi a magyar neve és ami azt illeti az angolra sem emlékszem, egy nagyon magasról lelógó textilen mászott fel-le, meg magára kötözte és pózolt. Az óra után megint kaptam ölelést, aztán a tanáriban (ami eddig mindkét iskolában valami luxusrepülőtér szintjén volt) egy kis oktatást Európa történelméről és egy dícséretet az Egri Bikavérre. Mondtam nekik, hogy én találtam ki.
Délben, mikor hazajöttünk, a Merete meg a többiek ebéddel vártak, hogy mást ne mondjak, nem sokat ettem belőle, aztán kezdődött az énekóra. Úristen.
Én eddig egy nagyon nyitott személyiségnek tartottam magam, de lehet hogy az apának végül igaza lesz és besavanyodok, mert ami itt folyt, az számomra megdöbbentő. Az óra úgy kezdődött mint minden más, nyögve kell futkosni random a próbateremben, gondolom azért hogy áramoljon a csí, nem tudom, meg néhány gyakorlat a terem közepén. Aztán jött a Merete, elkapta a derekamat és közölte, hogy most egymást fogjuk kényeztetni. Szóval párokba rendeződtünk és a Merete elkezdett simogatni meg dobálni a karom, azt mondta lazuljak el és bízzak benne, nekem ezt egyszer mondták és nem lett jó vége. Hát ez így ment hosszú percekig, néha megláttam magunkat kívülről, ahogyan ez az orgiaszerű nyögéshalmaz vonszolja magát körbe-körbe, olyankor elmosolyodtam, de mivel éppen asszimilálódom és megpróbálom felvenni az itteni értékeket, nem röhögtem el magam. Na mikor ennek vége lett, hál istennek nekem nem kellett ugyanezt elvégeznem a Meretén (a többiek váltották egymást), hanem jött az énekóra. Körbeálltunk, a Merete pedig megtanított nekünk egy gregorian dalt, hangzatokat képeztünk és ezekből jammeltünk egyet:)
Mit ne mondjak, marha jól szólt. Ezután elpróbáltuk az In This Heart című dalt, amit már egyedül is kellett nyomatni, a Merete azt mondta, hogy "It's beautiful", én meg hiszek neki, úgyhogy már megint király vagyok!
Az énekóra után jelmezeket válogattunk a lányokkal, ugyanis az Anja férjhez megy és tartottunk egy rögtönzött leánybúcsút. Mindenki kapott egy otthonkát, egy fátylat meg hülyére sminkeltem magunkat meg a Dziwny-t, aki a végére sokkal inkább nő volt, mint mi együttvéve. Bepattantunk a Stella furgonba és bementünk Tønsbergbe egy szerintükpubba, ami egy füves szkás-reggis akármi volt, és úgy nyomatták a füstölőt, hogy majdnem rosszul lettem. Szóval annyira nem tudtam azonosulni a bulihangulattal, csak a néha egy-egy dalt előadó Mr. Orchestra kötötte le a figyelmemet, aki egyszerre játszott dobszerkón, gitáron, szájharmónikán meg énekelt és trombitázott. Hálistennek a Dorota egy normális ember, vagyis a legnormálisabb, szóval hazavitt olyan fél 2 körül én meg örömmel nyugtáztam, hogy a sarkon van egy Total nevezetű diszkó, ahol bármikor otthon érezhetem magam:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)