Úristennemtudomhányasszem 214 days left

Újra itt, Norvégiában.
December 20-án, két nappal a karácsonyi buli után hazarepültem Magyarországra.
Ez persze lehetne csupán ennyi, de egy kicsit bonyolultabban sikerült. A Bosa (Dorota) és a Dziwny vitt ki kocsival a reptérre, ahova fél 8-ra oda kellett volna érnem, az volt két órával az indulás előtt, de ez sajnos kivitelezhetetlen volt, köszönhetően annak, hogy az ebédlőasztalon hagytam a 3 legfontosabb dolgot, ami kellett: személyi, telefon, repjegy. Szóval másfél órányira a házunktól fordultunk vissza és hívogattuk az összes potenciális gépjárművezetőt, aki el tudná hozni a cuccaimat legalább a kompig. Szerencsére a Per elérhető volt és tettrekész, eljött a kompig, nekünk meg vissza kellett menni arra az oldalra, szerencsére pont úgy járt hogy elértük mikor visszaindult. Ekkorra már kikristályosodott, hogy nem érem el a gépet, de a Bosa azt mondta, amíg nem állok ott a beszállókapunál és látom elmenni a repülőt, addig még nem késtem le. Én ennél azért pesszimistább vagyok, úgyhogy teljesen beszartam, elkezdtem agyalni, hogy most mi lesz, mikorra tudok másik repjegyet venni, aztán azon, hogy mikor írjak sms-t az Andrásnak hogy nem kell kijönnie elém. 40 perccel a gép indulása előtt szólt a Dziwny hogy tegyek le arról, hogy becsekkolom a nagybőröndömet és pakoljak át mindent ami kell a kézipoggyászba. 21:30- kor már csak 5 percre voltunk a reptértől, a gép elvileg 21:25-kor indult. Ekkor határoztam úgy, hogy a kézipoggyászt is a kocsiban hagyom mert még az is csoda lenne, ha minden nélkül -5 perc alatt átengednének az ellenőrző kapun. 10 perc késéssel megérkeztünk, azaz a Bosa lassított a bejárat előtt én meg kiugrottam a Dziwny-vel, aki előrerohant, arra az esetre, ha a pánik elhomályosítaná az agyam és nem látnám merre kell menni. A biztonságiak nem sokat szarakodtak, szerintem látták, hogy amerikaifilmes komplexusom van és nem akartak ebben részt venni, úgyhogy engedtek átrohanni kabátban. A gépet szerencsésen elértem, azóta is hálás vagyok a Dziwny-nek meg a Bosa-nak és teljesen megváltozott a véleményem a veszett ügyekről.
Az első pár nap gondom akadt az átállással, de szerencsére hamar belerázódtam az otthoni életembe, le is betegedtem nemsokára, ami egy héttel ezelőtt megszűnt.
Na hát a karácsony marha jól telt, szenteste leamortizáltam a családomat egy rögtönzött akrobatika órával, amit a Csongor (az öcsém) egész jól viselt viszont az apa kitörte a lábát. Ezért a Virág nagyon megharagudott és összevesztünk, de később bocsánatot kért, meg én is és könnyek közt omlottunk egymás karjaiba. Az anya eközben nem tudom mit csinált, szerintem fényképezett.
Az Andrással megajándékoztuk egymást hógömbbel, amit együtt készítettünk. Az övében Törperős van kék csillámporral, az enyémben angyalka rózsaszínnel. Aztán elvitt az anyukája Bécsbe karácsonyi vásárt nézni, de az nem volt, úgyhogy inkább bementünk a Manner boltba és vettünk nápolyit meg mangós csokit, aztán ettünk bécsi szeletet krumplisalátával, ami a legfinomabb volt amit valaha ettem.
Karácsonyi ajándékaim 90%-a sál-sapka-kesztyű szett, ugyanis mindenki tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az egész életemet Norvégiában hagytam, szóval elhalmoztak fontos dolgokkal. Ennek örömére, minden nap mást vehettem fel, pedig azt hittem abban a ruhában kell járnom egy hónapig, amiben hazamentem.
Szóval menő volt, vásároltam néhány dolgot, ami azért mégiscsak kellett, meg befizettem pár számlát, ha már otthon voltam. Például a T-mobilt, ami nagy só volt, de végül lemondtam az előfizetésemet és vettem egy feltöltős SIM kártyát. Ezt egy napon belül el is hagytam, ezt akkor vettem észre mikor beléptem a norvégiai szobámba.
Tegnap érkeztem meg Oslo-ba egy tökismeretlen repülőtérre és jöttem el Stokke-ba egy tökismeretlen vonattal, ami nagyon menő volt. Az András előrelátóan két repjegyet nyomtatott és lovagiasan kicipelte helyettem a táskámat, amibe csempészett joghurtos müzliszeletet, amitől sírva fakadtam mikor kipakoltam.
Ma kimentem a közeli dombra találkozni a Maria-val (a mentorom), aki a fiával meg pár ismerősével szánkózott. Keddig egyedül vagyok mert csak akkor jön a Masha (a másik önkéntes), aki Prágában van a rokonainál egy hétig. Azért a Bosa itt hagyhatta volna a Furbo-t. Az a kutya.

253 days left

Hát nem semmi volt ez a karácsonyi buli. 2 napon keresztül foglalkoztunk az előkészületekkel, takarítottunk, díszítettünk, építettünk egy bárt, főztünk meg ilyenek. Az este úgy kezdődött, hogy a Stella előtt forraltboroztunk, vagy nem tudom mi volt az, szerintem bor, meg benne egy csomó mag meg gyümölcs. Kicsit kényelmetlen érzés volt, mert utálok idegen emberekkel bájcsevegni és csak azért mondani valamit mert most éppen az a rész van. Aztán bementünk a próbaterembe, ahol svédasztalos kaja várt minket, amit a Jacob meg az Andreas főzött. Úristen, nagyon finom volt! Itt volt a Dziwny anyukája is és készített pierogi-t, ami hússal töltött tészta, anya csinálnod kell!!!!!!! Ja, én meg sütöttem habcsókot, lekvárral töltve, ne kérdezd, nem tudom hogyan. Állítólag finom lett, én nem kóstolhattam meg a tojás miatt, mindenesetre jó illata volt, viszont a büdös életbe többé nem szenvedek ezzel a törékeny szarral.
A vacsora után zenéltünk egy kicsit az Anja-val, ami azt jelenti, hogy én voltam az előzenekara, zongoráztam kicsit, aztán hagytam érvényesülni:) Ő ukulelén játszott meg énekelt és annyira király volt, hogy ő a példaképem innentől. Egész este szabad színpad volt, csomóan zenéltek, később a diszkó számok alá doboltak meg énekeltek.
Aztán volt egy rész, amit nem értettem, valami díjat adott át a Per az Øyvind-nek, az egész éves teljesítményéért, norvégul, aztán elkezdett táncolni egy indián maszkkal az arca előtt és füstölővel a szájában. Ekkor egy pillanatra belegondoltam, hogy ő a főnököm.
5 perc múlva még inkább belopta magát a szívembe, mikor filmes és zenés cd-ket kezdett osztogatni. Én egy elég darkos kinézetű zongorásat kaptam, mondta, hogy ez tökéletes nekem és tanuljam meg az összes dalt. Igenis, uram!
A diszkó szessön annyira Stella-s volt, eleinte mindenki tartotta magát, aztán előkerültek az állati bundák, maszkok, az Øyvind rózsákkal zsonglőrözött, fel-fel bukkant néhány akrobatika elem, de az este csúcspontja számomra az volt, mikor az őrjöngés közepette a Merete elkezdett énekelni valami improvizációt, az Andreas meg kísérte harmonikán, de mindezt erre a számra. Érdemes 00:20-tól belehallgatni a refrénbe.

257 days left

Juhúúú! Ma egész nap esett a hó, úgyhogy elmentünk a Maku-val kirándulni! Olyan gyönyörű volt, a hó néhol combközépig ért, közben meg az égből szakadt, de olyan sűrűn, hogy a levegő is fehér volt. Azt játszottuk, hogy beálltunk a fák alá, a Maku meg megrázta őket és egyszerre minden fehér lett, nem kaptam levegőt a hódarától ami ránk hullott és egy kicsit ijesztő is volt.. Nem tudom mit érezhetnek akik lavinába kerülnek, de valószínűleg nem tökéletes biztonságot. Meglátogattuk a hegyoldalba épített szaunát, meg kerestem állat lábnyomokat de úgy tűnik tegnap mindenki bulizott, mert egyet sem találtam, pedig dél is elmúlt már. Aztán hazafele azt játszottuk, hogy ki tud magasabbról ugrani, és prérifarkas nyomokat hagyni a hóban. NYERTEM!

261 days left

Hurrá, beteg vagyok! Sikerült kibírni 3 hónapot súlyosabb megbetegedés nélkül, hát íme a jutalmam:
Tegnap reggel arra keltem hogy fáj a torkom és hányingerem van, aztán ez csak rosszabbodott a nap folyamán, olyannyira, hogy a reggeli eligazításról haza kellett jönnöm, mert majdnem elájultam. Itthon aztán bevettem egy csomó gyógyszert, befeküdtem az ágyamba, de ez mit se segített, egyre magasabb lett a lázam. Mivel már annyira meg voltam ijedve, hogy hirtelen akár imádkozni is kedvem lett volna (ha ugyanis nem teszem, akkor nem próbáltam meg mindent), mikor jött a Dorota meg a Maku és mindenféle alternatív abrakadabra dolgokkal kezdtek kezelni. A legjobb része az volt mikor egy tibeti réztálat kellett a hasamra tenni és azt ütni, hogy rezgéseket bocsásson ki az összes létező sejtemre. Nem tudom, hogy használt-e, mindenesetre megnevettetett. Mára már elmúlt a láz, csak még érzem hogy gyenge vagyok, az étvágyam is megjött de enni még nem merek. A Dziwny úgy látja, hogy csak azért lettem beteg hogy ne kelljen elpakolnom a hatalmas fa palettákat, amivel ma végeztek, a Dorota szerint azért, mert ezen 3 hónap alatt úgy megerősödtem hogy már meg tud birkózni a szervezetem egy betegséggel, nem úgy mint azelőtt. Ennek nem nagyon látom értelmét, hogy miért kéne lebetegednem ha erősebb vagyok.. azért hozott néhány természetes gyógyító eszközt is, 3 kiló citromot meg gyömbért meg fokhagymát, úgyhogy csodálatos illatom van.
Jó érzés itt betegnek lenni.

még mindig 265 days left

Ez pedig a perzselő déli nap a HORIZONTON. Na ebből a magasságból állapítsd meg hogy merre van észak öcsém, elveszve a dzsungelben.. moha is mindenhol van, nem csak a fákon de a házakon meg az utakon, minden irányból, minden mélységben, áttekinthetetlenül a végtelen tajgán. Hallom a farkasok vonyítását...

265 days left

Ami azt jelenti, hogy ma van 100 napja hogy a jég fogságába estem! Ennek alkalmából küldöm ezt a képet: Reggel 10-kor azért már itt az ideje a napfelkeltének.

267 days left

Hát itt nem jött a Mikulás. Ezzel szemben egész nap az erdő túloldalán lévő raktárba pakoltuk a hatalmas fa és fém alkatrészeit a színpadnak, köszi az anorákért, nagy szükségem volt rá. Ma este 6-ig dolgoztam kb, elég menő vagyok, mert élveztem, jutalomból gólyalábaztunk kicsit a Dziwny-vel, aztán csináltunk vacsorát a Maria-val: kakukkfüves lazacot, gombás paradicsomos körettel!!!! Úgyhogy már jól vagyok.
Holnap megint répatortát sütök, mert szombaton a ChildrenTheater-nek (amit az Anja vezet) lesz előadása és valamivel meg kell etetni a szülőket.
Otthon akarok sétálni a karácsonyi vásárban, a mindenféle fények közt és forralt bort inni sült kolbásszal, meg vásárolni teljesen felesleges dolgokat és nevetni és bulizni, és nem törődni semmivel.
Jaj Andrááás úgy hiányzol! Két hét múlva ilyenkor már bőven veszekedhetünk!!!!!!!